Önkormányzatok és civilek fordultak november 27-én az országgyűlési képviselőkhöz, hogy megakadályozzák az 1995. évi Légiközlekedési törvény módosítását. Tették ezt azért, mert egy újabb, olyan törvényjavaslat módosítás pörgött át rövid idő alatt az államapparátuson, melynek létrejöttével újabb repterek létesülhetnek meggondolatlanul és több ezer magyar állampolgár eshet áldozatul a reptérlétesítésekkel járó környezeti és természeti károknak.
Az Országgyűlés már korábban megtárgyalta és megvitatta az 1995. évi Légiközlekedési törvény módosítását. A kritikusok már akkor figyelmeztettek: a repüléssel kapcsolatos törvénykezésben olyan hiányosságok, kiskapuk vannak (pl. a jól definiált védőtávolságok hiánya, a zajhatások értékelésének problémái, stb.), hogy még a mainál, vagy tervezettnél is jobb környezetvédelmi előírások sem biztos, hogy elégségesek a polgárok nyugalmának és biztonságának valódi megvédéséhez.
A most napirenden levő módosításnak két olyan pontjára hívták fel a civilek a figyelmet, amelyek különösen aggasztóak és negatív következményekkel járhatnak, miközben úgy tűnik, elkerülték a bizottságok és a plénum vitáiban résztvevő törvényalkotók figyelmét:
- A repülőtér létesítése, illetve nemzetközi repülőtérré való átminősítése kormányhatáskör helyett miniszteri hatáskörbe kerül.
- A repülőtér létesítéséhez az érintett önkormányzatok egyetértési (és egyet nem értési) jogát a módosítás elveszi, a törvény szövege szerint csupán véleményezési joguk marad.
A civilek véleménye szerint minden repülés és repülőtér olyan komplexen, erőteljesen és nagy kiterjedésben érinti a környezetében élő embereket (min. 100 000 – 200 000 fő), hogy annak létesítését, további sorsát szakmaiságra, vagy EU-ra való hivatkozással se lehet egy egyoldalú szemléletet, értéket, érdekeltséget megtestesítő minisztériumra bízni.
Teljesen egyértelmű, hogy egy kormányban, ahol több „szem” van, (pl. környezetvédelmi, egészségügyi, kulturális, oktatási, területfejlesztési, szociális miniszter), az többet is lát, tehát több szempontra, értékre, érdekre figyelve helyesebben, árnyaltabban dönthet, mint egy közlekedési, vagy gazdasági miniszter.
Ráadásul a mindenkori kormányok felelősek a választott képviselőkből álló országgyűlésnek, azaz választóiktól, politikai választásoktól függenek, tehát inkább meghallják az érintett lakosság hangját pl. egy repülőtér létesítésével szemben, és ezért egy szakminiszternél jobban kénytelenek figyelembe is venni az emberek tömegeinek az érdekeit.
Hogy ez mennyire így van, és mennyire aktuális, azt egy, a gazdasági teljesítmény és a társadalmi jólét méréséről szóló, most folyó konferencia is demonstrálja, amelyet a Tudományos Akadémia, a Közgazdasági Társaság és a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa rendez, arra keresve a választ, hogy a GDP megfelelő mérőszám-e az életszínvonal meghatározásához. A konferencián elsősorban a Sárközy elnök által létrehozott Stiglitz Bizottság jelentését tárgyalják, amely szerint a GDP jelenlegi középpontba állítása félrevezetheti a döntéshozókat, mivel ők a GDP maximalizálására törekszenek, ugyanakkor az állampolgárok nagyobb figyelmet fordítanának a biztonságra, a levegő-, a víz- és a zajszennyezés csökkentésére, illetve más intézkedésekre, amelyek mind-mind fékezik a GDP növekedését.
(2008-ban, a tököli leszállóhelyen folyó repülés megszüntetése érdekében, a térség 5000 lakosának aláírásával ezért fordultak pl. a helyiek petíciójukkal a kormányhoz és nem a közlekedési miniszterhez.)
Egy repülőtér létesítésének komplexitását, az arról szóló döntésben való többféle szempont megfontolására képes kormány és önkormányzatok részvételének szükségességét pl. Kuncze Gábor képviselő így fogalmazta meg a tököli reptérrel kapcsolatban:
„Igazuk van a tiltakozó aláírásokat gyűjtő polgároknak, az érintett önkormányzatok hozzájárulása nélkül nem lehet fapados a teljesen körbeépített reptér”, illetve: „Elfogadhatatlan a helyi lakosság számára ugyanis, hogy ott valami nagyon erős repülőtéri funkció legyen. Sőt, most már azt is nehezen viselik, ha hobbi- és magángépek röpködnek hétvégeken a házak fölött. Ezekkel a problémákkal ezeken a településeken rendszeresen találkozom. Igazuk van az ott élőknek. Az egyik oldalról ez egy hatalmas vagyoni érték, ami ha Cargo-repülőtérként hasznosulna, akár 2-3 ezer ember is munkát kaphatna. Az összes többi pedig elköltözhetne onnan, mert elviselhetetlen lenne a zaj.”
A ma emberei sem a felülről jövő, nemtörődöm, mindenáron való népboldogítást, se az ott élő tömegek kárára megvalósuló, kevesek magángyarapodásán alapuló gazdasági „fejlődést” nem hajlandók elfogadni, sőt nem is tartják igazinak, európainak.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy ezzel a devolúciós lépéssel a kormányt akarják tehermentesíteni, a civilek azt mondják, hogy messze nem létesül annyi repülőtér Magyarországon, hogy ezek körülményeinek gondos megvizsgálása ne férne bele a kormány napirendjébe. A mindenkori kormánynak az a dolga, hogy a lehető legnagyobb mértékben törődjön a polgárok életkörülményeivel, egészségével, és ebben a kérdésben nagy tömegek sorsáról van szó.
Amit a civilek és néhány elszánt önkormányzat kér, az nem elrugaszkodott kérés: hiszen a régi törvény pontosan ezt a kormányzati döntési jogot tartalmazta. Az akkori jogalkotók és kormány valamit tudtak, vagy másként gondolták. Helyesen.
A másik igen aggályos módosítás az, hogy a szavazásra előterjesztett változatban minden reptérváltozatra elvették az érintett önkormányzatoktól a reptér létesítéséhez szükséges egyetértésük jogát, (azaz a vétó jogát), és azt puszta véleményezési joggá degradálták. Ez, a kritikusok véleménye szerint olyan súlyosan sérti a lakosság érdekeit, jogait, az őket képviselő önkormányzatok eddig meglévő jogait, az önkormányzati törvényt, az önkormányzatiság elvét, hogy alkotmányossági aggályokat is felvet.
Amit az önkormányzati jogok tekintetében a civilek és önkormányzatok kérnek, az annyira nem ördögtől való és annyira nem újdonság, hogy mind a régi törvény, mind maga a közlekedési minisztérium mostani, eredeti, hivatalos előterjesztése is ezt tartalmazta (amely ma is fenn van a honlapján)! Csak aztán valamiért ez az önkormányzati jogosultság a tárcaközi egyeztetés során „elveszett”, átalakult a benyújtott és elfogadásra ajánlott törvényjavaslatban.
A törvénymódosítást sérelmező polgármesterek és civilek:
Érd polgármestere, Szigethalom polgármestere, Halásztelek polgármestere, Balatonalmádi polgármestere,
Levegő Munkacsoport, Élőlánc Magyarországért,
Élhető Környezetünkért Egyesület (Szigethalom), Szigethalom Csendjéért Kezdeményezés, Érd-Óváros Szent Mihály Alapítvány, Faluvédő Egylet (Százhalombatta), Százhalombattai Környezetvédelmi Egyesület Káptalanfüredi Fürdőegyesület, Almádi Konzervatív Kör, Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetsége, Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata, Kelet-Balatoni Légtérvédő Egyesület
Nyomtatás
