Koppenhága, ahol eldől a világ sorsa

Idén december 7. és 18. között rendezik meg a koppenhágai ENSZ éghajlatváltozás konferenciát. Sokat hallunk arról, hogy az esemény az évszázad legjelentősebb klímaeseménye, mely már nem is csupán az éghajlatváltozásról, hanem bolygónk egész jövőjéről szól.

Az, hogy az éghajlatváltozás hatására körülbelül a XX. század közepe óta folyamatos melegedést tapasztalhatunk Földünkön, már nem vitatható. Az éghajlatváltozás folyamata önmagában még nem jelentene gondot. A problémát a túlzott mértékű antropogén kibocsátás okozza, melyet bolygónk saját természetes nyelő és semlegesítő rendszerei már nem képesek kezelni, így az egyensúly felborul. Az üvegházhatású gázok légkörben való felgyülemlésével, sokkal gyorsabb ütemben melegszik a légkör, mint amihez az ökoszisztéma alkalmazkodni tudna.

Miért fontos Koppenhága?

Azon túl, hogy az élővilág jelentős részének kipusztulása fenyeget bennünket, a felborult klimatikus viszonyok heves esőzéseket, gyakoribb árvizeket, teljes szigetek elsüllyedését, vagy éppen hosszú ideig tartó szárazságot és elviselhetetlen hőséget vagy éppen a különféle betegségek elterjedését hozhatnak. Ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk. A tudomány jelenlegi állása szerint, addig van esélyünk elkerülni a globális klímakatasztrófát, amíg - a preindusztriális időszakhoz képest - 2°C fokos felmelegedési szint alatt tudunk maradni. Ahhoz, hogy ez teljesüljön, a világ egészének össze kell fognia és globálisan kell cselekednünk. Éppen ezért rendkívül jelentős a koppenhágai konferencia, amitől azt várjuk, hogy a világ vezetői megállapodnak azokban a szükséges intézkedésekben, melyek nélkül nem vehetjük fel sikerrel harcot az katasztrofális szintű éghajlatváltozással szemben.

Vajon mire számít a világ?
Fotó: www.martinbeauliue.com /WWF Canon

Mikor és miben kellene egyetértenie a 180 országnak?

Mindenekelőtt az egyes országoknak meg kell határozniuk saját kibocsátás-csökkentési vállalásaikat Előtérbe került az igazságosság és méltányosság elve is, miszerint minden országnak a saját történelmi felelősségének megfelelően kell megfogalmaznia vállalásait, ennek megfelelően a fejlett országoknak sokkal mélyebben kell csökkenteniük kibocsátásaikat. Ezen kívül komoly segítséget kell nyújtaniuk a fejlődő országoknak a fenntartható, tiszta gazdasághoz vezető átalakuláshoz. Nem kevesebb, mint évi 150 milliárd dollárról beszélünk, melyet a fejletteknek biztosítaniuk kellene a fejlődő országok számára. Ehhez kapcsolódik egy olyan intézményrendszer kialakítása is, mely képes lenne biztosítani az összegek kezelését és elosztását, mégpedig a lehető legátláthatóbb módon, hiszen a rendszer hosszútávon csak úgy tudna fennmaradni, ha a befizető országok bizalma töretlen lenne. Fontos kérdés továbbá a különféle adaptációs (alkalmazkodási) és mitigációs (kibocsátás-csökkentési) eljárások, tervek gyakorlatba való átültetésének kérdése is, melyet az országoknak a stratégia-alkotás szintjén kellene kezelniük ahhoz, hogy az intézkedések valóban bevezetésre kerüljenek.

Az USA és Kína is beszáll?

Sokan úgy vélték, hogy, amíg a két legnagyobb szennyező az USA és Kína nem vesznek részt a globális összefogásban, addig nem érhetünk el kellő eredményt. A nemzetközi nyomás hatására azonban az elmúlt napokban mind a két ország megfogalmazta vállalását, méghozzá az eddigi nemzetközi klíma-megállapodások történetében először. Az USA 17%-os kibocsátás-csökkentést ígért 2005-ös bázison, ez 1990-hez képest mindössze 4%-ot jelentene. Összehasonlításképpen, 1990-es bázison az EU legalább 20%-ot, nemzetközi megállapodás esetében 30%-ot vállal, Ausztrália, Japán és Oroszország egyaránt 25%-ot vállalna.

Kína úgy fogalmazta meg vállalását, hogy a várhatóan bővülő gazdaságához kapcsolódó, és így szintén bővülő kibocsátások ütemét fogja vissza. Azaz ígéret szerint minden egységnyi GDP emelkedéshez 40-45%-os kibocsátás-csökkentést rendel. Ez az elmúlt évtizedek évi 10%-os GDP növekedéséhez képest jelentős további kibocsátás-növekedést jelentene.

Izzadnak a megoldásért
Fotó: Rosa Merk/WWF Germany

Mi várható Koppenhágában?

Még senki sem tudja. Az elmúlt hetekben a pozitív és negatív előrejelzések folyamatosan váltották egymást. A legvalószínűbb, hogy Koppenhágában a tagállamok vezetői megállapodnak egyrészt a Kiotói Jegyzőkönyv meghosszabbításáról és ennek feltételeiről, valamint aláírják az új Koppenhágai Jegyzőkönyvet, melyben lefektetik a fent említett fő kérdéskörökre vonatkozó megállapodásuk alapelveit. Várhatóan az új jegyzőkönyv csak a következő tárgyalások valamelyikén emelkedhet majd jogi erőre, talán jövőre Mexikóban.