Alternatív Nobel-díj a Greenpeace-nek

Örömmel jelentjük be, hogy egyik munkatársunkat, René Ngongo-t, a ’2009 Right Livelihood - Díj’ nyertesének nevezték ki.

Egy elhivatott ember mindig lelkesedést ad az akciónak

René Ngongo 2004 óta szorosan együttműködik a Greenpeace-el, annak érdekében, hogy megóvja a Kongói medence erdeit (amelyek egyébként az amazonasi után a világ második legnagyobb trópusi erdői). Korábban ezt az OCEAN nevű szervezet elnökeként tette, ma pedig mint a Greenpeace Afrika politikai szaktanácsadója. Többek között az ő közreműködésével jöhetett létre a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő Greenpeace Iroda.

René élettörténete rendkívül inspiráló lehet mindenki számára. Kongóban nőtt fel, a Virunga Nemzeti Parkhoz közel, amely egyedülálló környezetével és kiemelkedő biodiverzitásával felkerült az UNESCO világörökség listájára. René Ngongo ezekben az erdőkben kezdett el álmodozni arról, hogy egyszer természetvédő lesz. Biológiát tanult a Kinsagani Egyetemen, ahol később évekig dolgozott is. Majd megalapította a nagy tiszteletnek örvendő Conglose OCEAN (Organisation concertée des écologistes et amis de la nature) nevű civil szervezetet, amely gyakran közvetítőként szolgál az erdei közösségek és a döntéshozók között.

A kongói erdő megvédése

Munkája részeként, melynek legfontosabb célja, hogy megvédje a Kongói medence erdőjét az ipari fakitermeléstől, René számos alulról induló kezdeményezést és indított el, valamint helyi kapcsolatokat épített ki távoli falvakkal.  Ez az infrastruktúra csakhamar a környezetvédelmi tudatosság és az erdővédelemmel kapcsolatos oktatási tevékenység alapja lett.

1994 és 2002 között René sokat harcolt a „ slash and burn” mezőgazdaság ellen. Ennek keretében demonstrációkat tartottak Kisangani földjein, hogy megmutassák a helyi embereknek a mezőgazdasági technológiák lehetséges alternatíváit. Mindezek lehetővé tették, hogy csökkenjen az erdőkre háruló nyomás és növekedjen a mezőgazdaságból élők jövedelme.

René koordinálta a „palántaültetési” akciót, melynek következtében húszezer darabot ültettek el a keleti provinciák kihalófélben lévő fafajtáiból.  Az ültetés számos ’Green City Event’ - nek adott lehetőséget, melynek köszönhetően számos fát ültettek elhagyatott parkokban, sétányok mentén és iskolákban.

Kitartás

Az elmenekülés helyett az ottmaradást választani: ez a leghathatósabb dolog, amit az ember tehet. Az 1996 és 2002 között Kongóban lezajló véres háború alatt René nem hagyott fel törekvéseivel. Azon kevesek közé tartozott, akiknek a Kongón kívüli baráti kapcsolatai lehetővé tették volna, hogy egyszerűen elhagyja az országot. Ellenben ő a maradást választotta. Továbbra is a természeti erőforrások használatára koncentrált. Az Uganda és Ruanda –i csapatok közti háború épp egy ’Green City Event’ közben robbant ki. René-nek és társainak menedéket kellett találniuk a tüzelő csapatok elől, akik nem messze tőlük, Kisangani külvárosában harcoltak.  

A pusztító fakitermelés elleni harc

Ma a Kongói Demokratikus Köztársaságban viszonylagos béke van, viszont az ország sértetlen erdőinek pusztítása soha nem látott mértékben folyik. Annak ellenére, hogy hét évvel ezelőtt életbe lépett egy, a Világbank által támogatott reform és moratórium a fakitermelést illetően, a vállalatok a mai napig büntetlenül folytatják a pusztító erdőirtást.

Az alufizetett és nem túl jó eszközökkel felszerelt helyi felügyelők aligha tudják megvédeni az értékes erdőket, melyeket folyamatosan vágnak ki, hogy aztán a faanyagot elhajóztassák Európába és más nemzetközi piacokra. Azonban az olyan emberek, mint René folytatják a harcot az ökológiai pusztítás és a szociális igazságtalanság ellen. Saját szavait idézve: „ Az erdeink a mi megélhetési forrásunk. Nem tűntethetik el csak azért, hogy olcsó export alapanyagként elszállítsák. Emberek millióinak az erdő a szupermarket, a gyógyszertár, a szellemi és fizikai egészség alapköve egyben.”

Az erdők a bolygó klímája számára is nélkülözhetetlenek. Az üvegházhatású gázok kb. 20 % - a az erdőirtásból származik. 2009 januárjában a kormány 156 fakitermelő tevékenységet vizsgált felül, melyből 91-et minősítettek illegálisnak. Annak ellenére, hogy számos cégnek nincs engedélye, ma is folytatja a fakitermelést. „Vannak alternatíváink. Nem szükséges eladnunk az erdeinket a csekély, rövid távú profit miatt. Ma már tudjuk, hogy erdeink többet érnek a földben, mint kitermelve, ezért elengedhetetlen egy erős megállapodás és globális alap, annak érdekében, hogy csökkentsük a kibocsátást és véget vethessünk az erdőirtásnak. „ – hangsúlyozta René.

Alternatív Nobel-díj

A ’Right Livelihood Award’-ot sokan alternatív Nobel-díjként ismerik. E díjjal azokat jutalmazzák, akik gyakorlatias és példamutató megoldásokat kínálnak napjaink legsürgetőbb kihívásaira. Számos nyertest neveznek meg minden évben és december elején adják át nekik a díjat. Nagyon örülünk, hogy René is köztük lesz idén.

René teljes munkásságát elismerte a Right Livelihood Award Foundation a minap: „1994 óta, beleértve az 1996-2002 között zajló polgárháborús tevékenységét, René Ngongo élete kockáztatásával, elkötelezetten harcolt népszerű kampányokban, politikai jellegű kezdeményezésekben, hogy szembesítse az erdőirtókat magával az esőerdővel és segítsen megalkotni politikai feltételeit annak, hogy megálljt lehessen parancsolni a pusztításnak és létre lehessen hozni az erdő megőrzését és fenntartható használatát célzó programot.

Gratulálva a díjhoz a Greenpeace International ügyvezető igazgatója megjegyezte: „Amíg mi csak remélhetjük, hogy Obama elnök Nobel Béke Díját arra fordítja, hogy igazi lépést tegyen a klíma megőrzéséért a decemberi ENSZ Klímakonferencián, addig vannak olyanok, mint René Ngongo, aki már rég elkezdte a harcot. Az olyan emberek, mint René, tekinthetőek igazi klímaharcosnak és ennek fényében jó tudni azt, hogy legalább lesz egy klímahős, akit tisztelet övez majd decemberben, Skandináviában.