A vidék vasutat akar!

A vasút és a vidék fejlesztése iránt elkötelezett emberek egy csoportja november 24-én útra kelt, hogy egy héten keresztül vasúton körbeutazza az országot. A „Tour de Hongrie”-nak elnevezett túrát egy hazánkban letelepedett svájci származású vasútbarát, Neumann István kezdeményezte. Az egyik fő szempont az volt, hogy a résztvevők az országhatárhoz minél közelebbi vonalakat járjanak be, és a határ által kettévágott szárnyvonalakon is utazzanak.

Egy hét alatt a csapat több mint 3000 kilométert tett meg. Szinte óramű pontossággal üzemelt a mellékvonali hálózat, kisebb (2-8 perc) késésre három alkalommal, kritikus késésre csak egyszer került sor, de a résztvevők akkor is elérték a csatlakozást.

A Levegő Munkacsoport és a Magyar Közlekedési Klub támogatta a kezdeményezést, melynek célja nem csak a regionális vasúti közlekedés problémáira, az elhanyagolt vidéki hálózatra felhívni a figyelmet, hanem főleg arra, hogy másképp is lehetne: utasbarát menetrenddel, a határon túli kapcsolatok helyreállításával, a pályahálózat felújításával, korszerű vonatszerelvényekkel, tarifaközösséggel más szolgáltatókkal. Még véletlenül sem a busz ellen irányult a fellépés, ellenkezőleg: nincs itt fölé- vagy alárendeltség, csupán szerepek és egymásra utaltság.

A Svájci Közlekedési Klub nyilatkozatban állt a célok mellé. A külföldi támogatás szemlélteti: itt nem helyi problémáról van szó, hanem az európai vasúthálózatról, határokon túlívelő regionális közlekedésről.

A túra résztvevői más utasokkal, helyi lakosokkal, polgármesterekkel, önkormányzati vezetőkkel, a térség országgyűlési képviselőivel és vasutasokkal beszélték meg „közös dolgainkat”. A beszélgetésekből egyértelműen kiderült: nem vonalmegszűntetést, hanem jobb vasutat, jobb tömegközlekedést, megélhetési lehetőséget akar a vidék.

A csapat Csornáról indult, ahol 2007-ben szűnt meg a Csorna–Pápa vonal, melynek újraindításáért a helyiek azóta is küzdenek. Az első két napon több olyan vonalon is utaztak, amelyek már jó néhányszor bezárásra voltak ítélve: Szombathely–Kőszeg, Zalaegerszeg–Rédics, Villány–Mohács, ám ezek most megúszták a halálos ítéletet. A Körmend–Zalalövő vonalat zárják be december 13-ától.

Villányban a résztvevők felkeresték a polgármesteri hivatalt, ahol a jegyzőasszony fogadta őket. A település a Pécs Kulturális Főváros 2010 programsorozathoz szeretne kapcsolódni. Ehhez feltétel lenne a jobb tömegközlekedés. Az önkormányzat közös gondolkodást, kerekasztal-konferenciát javasol, melyben a Magyar Közlekedési Klub szakértelmére is számít.

A harmadik nap már az Alföldön robog a csapat. Szegedre érve kissé alábbhagy a robogás, a résztvevők gyalog sétálnak át Újszeged vasútállomására. Ötven évnyi elhibázott közlekedéspolitika egyik jele, hogy nem tudták megépíteni a háborúban lerombolt vasúti hidat. A határ mellett döcögés következik Mezőhegyesig, ahol Csanádi István, Mezőhegyes polgármestere, a Vasutas Települések Szövetségének elnöke fogadja a csapatot. Mezőhegyesre négy irányból érkeznek vonatok, rengeteg az utas, többségükben diákok. A vonalak most megmaradnak, de szükséges a pálya állapotának javítása, legsürgetőbben az újszegedi vonalon. Kitérő Battonyára: örök téma az összeköttetés újjáépítése Arad felé. A román oldal részéről komoly a szándék, pedig nekik kell többet építeni, 7-8 kilométert, míg a magyar oldalon csak 1-2 kilométer hiányzik. Valahogy mégis a magyar oldalon akad el a folyamat.

Vésztőn Kaszai János polgármester, majd Körösnagyharsányban Máté Pál polgármester is fogadta a csapatot. Már sokszor megakadályozták a vonalbezárást, de most nem sikerült visszaverni a támadást. Körösnagyharsánytól 2 kilométer megépítése szükséges a nagyváradi összekötéshez. Nagyvárad környéke lendületesen fejlődik, munkalehetőséget kínál a vonal menti településeknek. Mendemondák keringenek, hogy romániai magánvasút érdeklődik a vonal átvétele iránt – mint Nagyvárad elővárosi vasútja, látnak benne lehetőséget. A mostani bezárással viszont hosszú időre meghiúsulhat a határátmenet újraépítése és az a gazdasági fellendülés, amit a schengeni határnyitás hozna a térségnek.

November 27-én a Sáránd–Nagykereki és Sáránd–Létavértes vonalat járták be a résztvevők. Utóbbit zárják be december 13-án. Mátészalkán Fülöp István országgyűlési és önkormányzati képviselő fogadta a csapatot a rendkívül kulturált vasútállomás várótermében. A Sáránd–Létavértes vonal megszüntetésével kapcsolatban elmondta: beazonosítható az a bűnözői csoport, mely a személyszállítás megszűnése után azonnal felszedi a síneket, szinte esélyt sem adva a vonal újraindítására. A legsürgősebb feladat ezért – amennyiben a vonalbezárást nem sikerül megakadályozni – a sínek és az egyéb vasúti berendezések, ingatlanok védelme. A MÁV által ígért heti bejárás nem elég, és a helyi polgárőrök sem tudnak hatékonyan fellépni a bűnbandákkal szemben.

A legtávolabbi országrészt sújtják leginkább a vasútbezárások. A Fehérgyarmat–Zajta fővonalon, a Kocsord-alsó–Csenger szárnyvonalon, a nyíregyházi kisvasutakon és a Tiszalök–Óhat–Pusztakócs mellékvonalon szűnik meg a személyszállítás. Pedig bezárás helyett jó közlekedési kapcsolattal kellene oldani a különbséget a szegényebb keleti és a gazdagabb nyugati országrészek között. Erre jó példa a Város, vidék, vasút  című kiadványban a prignitzi vasút esete. (Az út során számos önkormányzat és vasútállomás kapott a kiadványból.)

Épp a további leszakadást megakadályozandó, Mátészalkán vidékfejlesztési konferenciát terveznek december elején Ángyán József professzor részvételével. A beszélgetés folyományaként a programot a vasúti közlekedés témájával is kibővítik, számítva a Levegő Munkacsoport és a Magyar Közlekedési Klub részvételére.

Fehérgyarmaton Tilky Attila országgyűlési képviselő csatlakozott a csapathoz Zajtáig. A Budapesttől 340 kilométerre lévő települések helyzetét a fővonal bezárása tovább nyomorítja. Pedig a vonal bővítésével a romániai Szatmárnémeti felé nyílna lehetősége a térségnek.

November 29-én Borsodban vonatozik a csapat. Az Abaújszántó–Hidasnémeti szakasz megszűnésével a legszegényebb országrészt zárják el a külvilágtól. Putnokon vasútbarátok csatlakoztak a csoporthoz. Többek között egy egyetemista fiú, akinek a „Norvég” támogatói logón akad meg a szeme.  Nagyszülei Norvégiából települtek Magyarországra, de ő már csak magyarul beszél, csak a neve (Palme) árulkodik származásáról.

A Szilvásvárad–Putnok vonal bezárása ellen hiába tiltakoztak a miniszternél az érintett települések: Szilvásvárad, Putnok, Nagyvisnyó, Királd, Sáta, Nekézseny és Csokvaomány. A miniszter válaszlevelében csak a bérelt kiránduló járatok indítására lát lehetőséget. A vonal a bakonyival vetekszik szépségében és kiránduló forgalmában. A helyiek fájlalják, hogy nem kaptak a Zirc–Veszprémi szakaszhoz hasonlóan hétvégi menetrendet. A határközi kapcsolatban is van lehetőség: a vonalról Putnokon keresztül 41 kilométer Bánréve, ahol a szlovák vasutakon elérhető a Fülek, Losonc és Kassa környéki gazdaságilag fejlődő övezet.

November 30-a volt a túra utolsó napja. Az Esztergom–Almásfüzitő vonal bezárása ellen a helyi vasútbarátok az esztergomi állomás restijében szerveztek kerekasztal-beszélgetést és sajtótájékoztatót. Téma a Budapest–Esztergom és az Esztergom–Almásfüzitő vonal múltja, jelene és jövője.

Rajkán Bazsó Lajos polgármester fogadta a csapatot. „A község fejlődik, van bölcsődénk, óvodánk és iskolánk is. Új jelenség, hogy Pozsonyból hozzánk települnek a fiatalok. Szlovákok, akik itt családi házat tudnak venni annyiból, amennyiből otthon egy garzonra se futja. Békében élünk egymás mellett. Reménykedünk, mi itt közel nyolcezren, hogy az illetékesek belátják, ha Bécsnek megéri Pozsonyba vonatot járatni, akkor talán nekünk is érdemes lenne. Rajkától Pozsony épp olyan távolságra van, mint a másik irányban Mosonmagyaróvár, tizenöt kilométerre.” A vonal települései nem nyugszanak bele, hogy megszűnjön a vasúti közlekedés Győr és Pozsony felé. A Regionális Közlekedésszervezési Irodától (RKI) épp aznap délelőtt kaptak ígéretet, hogy csökkentett járatszámmal, de megmarad a személyforgalom.