A koppenhágai felvonulás belülről

Azt már mindenki tudhatja a hírekből, mi történt 12-én délután-este Koppenhágában, hány tüntetőt tartóztattak le stb. De mi történt délelőtt, és mit keresünk egyáltalán Koppenhágában?

12-én délelőtt a világ minden tájáról többezer aktivista vett részt a Föld Barátai (Friends of the Earth) által szervezett Áradat akció felvonulásán, éghajlati igazságosságot és megfelelő hazai szintű kibocsátás-csökkentést követelve.

A MTVSZ, mint a Föld Barátai magyar tagja 48 tagszervezeti aktivistával képviseltette magát az Áradaton. (Csak a tisztánlátás kedvéért: a délelőtti felvonulás nem a behangolása volt a délutáni tömegtüntetésnek, hanem külön akció. Kár, hogy a hasonló céllal, a klímaigazságosságért tartott délutáni menetből leginkább a letartóztatások jöttek le.)

Az Áradat-résztvevők kék színű esőköpenyekbe öltözve, az utcákon végigvonulva, emberhullámokat képezve árasztották el a délutáni demonstráció kiindulópontjának is számító Christiansborg teret a Parlament előtt. Az akció szimbolikus üzenete akkor derült ki, amikor a színpadon megrendezett színjátékon belül az offsetting-et népszerűsítő beépített szónokokat is elmosta az emberek áradata.

Az offsetting nem más, minthogy egy fejlett ország befektet egy fejlődő ország állítólag kibocsátás-csökkentő projektjébe, és ezzel a kibocsátás-csökkentési vállalásai egy részét letudja. Tehát ha egy fejlett ország nem tudja/nem akarja maradéktalanul teljesíteni a vállalt kibocsátás-csökkentését hazai szinten, az offset segítségével "más tollával ékeskedhet".  Könnyen belátható, hogy ez mennyire igazságtalan, sőt, klíma-igazságtalan. Alig csökkenti a kibocsátásokat, legtöbbször amúgy is megvalósuló vagy zűrös fejlődő országbeli projekteket adnak így el. A fejlődő országot nem segíti a fenntartható fejlődésben és a vásárló fejlett országban sem indít el klímavédelmi változásokat vagy a régóta szükséges zöld gazdaságélénkítést.

A klímaigazságosság itthon nem kapott elég figyelmet, talán mert Magyarország magát is inkább fejlődőnek látja, mintsem fejlettnek. (Viszont nem az, ez már az egy főre eső kibocsátásból is látszik.) Talán azért sem téma, mert nehéz egyszerűen megfogalmazni, mit is jelent a klímaigazságosság: azt, hogy mivel a fejlett országok szennyeztek eddig döntően, nekik van etikai és pénzügyi felelősségük a fejlődők felé. Azaz tudással, tiszta technológiákkal és pénzzel segíteniük kell a fejlődőket abban, hogy azok klímabarát, fenntartható módon fejlődhessenek és alkalmazkodni tudjanak a klímaváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz. Az éghajlatváltozás ugyanis a legszegényebb országokat sújtja leginkább, miközben ők tehetnek legkevésbé róla.

A koppenhágai klímacsúcs civil „párja”, a Klímafórum számos előadásán vagy a háttérrendezvényeken járva jól érzékelhető a teljes kép. Azaz hogy nemcsak a fejlődőknek, hanem a fuldokló gazdaságú fejletteknek is égető szüksége lenne arra, hogy a fejlettek, főleg az EU végre letegyen valami jelentős vállalást az asztalra. Nemcsak a klímavédelem, hanem a gazdaságok megújítása és a társadalmak túlélése miatt is. A felvonulás felhívta az ügyre a figyelmet, most a koncentrált érdekérvényesítés jön. Mi civilek készen állunk.